Az ember, amíg él, remél. Vagy úgy is mondhatnánk: addig él, amíg remél. Egyszerűen így vagyunk összerakva, megteremtve. Mindig valami szebb, jobb felé vágyakozunk, mindig a boldogabb jövőben reménykedünk. A keresztény ember reménye, Isten – iránta való – szeretetéből táplálkozik. Lelkünk – Istenbe vetett – „biztos horgonya”, ami megvéd és megtart, bármekkora vihar tomboljon is épp körülöttünk. Feltéve, ha valódi hittel és bizalommal, tökéletesen rá tudunk hagyatkozni az Ő akaratára.

A most következő adventi időben, még inkább ajánljuk hát életünket legfőbb Reményünk oltalmába, és erősítsük magunkban annak tudatát, hogy Nélküle nem sokra megyünk, de Vele együtt mindent elérhetünk!

ÁLDOTT ADVENTET!

Mit félsz? Az a bíró, akinek el kellene téged ítélnie, Jézus Krisztus, aki azért halt meg a keresztfán, hogy ne kelljen téged elítélnie.